Bármit látok is e helységben, nem jelent semmit

Az első évben ahogy első pár leckét olvastam ... felmerült bennem a kérdés... mi az, hogy ez nem jelent semmit? Végeztem a leckéket, szépen egymás után, majd eltelt egy jó félév és a nagy becsben őrzött kedvenc sálammal történt meg a következő eset:

Ezt a sálat ritkán hordom, nagyon szeretem, és ennek megfelelően vigyázok rá, óvom, féltem. És egy nap úgy döntöttem, hogy újra hordani szeretném. Szép tavaszi reggel volt, szépen a szekrényből elővettem, végigsimítottam az arcomon, átjárta szívemet a szeretet. Jaj, de jó, ma újra viselni foglak gondoltam. Így is lett, nyakamba kötöttem, még egy utolsót a tükörbe pillantottam, majd útnak indultam. Teltek-múltak az órák, napközben semmi említésre méltó nem történt, hisz ugyanolyan nap volt, mint a többi.

Hazafele menet éreztem, hogy melegem van, le kéne venni a sálat. Szépen levettem, összehajtottam és betettem a táskámba. Hazaértem és mikor venném ki a táskámból a kedvenc gyönyörű, szeretett sálam látom, hogy olyan dolog történt, ami még soha: a táskámban lévő egyetlen tollamból kifolyt a tinta és csak a sálamat, de azt rendesen összetintázta. Ideges lettem, lepörgött előttem, hogy elveszíthetem kedvenc sálamat. Gyorsan folttisztító, beáztatás, kézi mosás, ahogy egy finom selyemsálhoz illik, de a kék tinta sehogy sem akart eltűnni, még halványodni sem.

Nagyon szomorú voltam, és igen, hiába mondtad volna, de hisz ez csak egy sál!? Nem jelent semmit, veszünk holnap egy másikat... de az már nem az a szép, halványrózsaszín, finom kis, sál lesz – mondtam volna.

Így tanultam meg, mit jelent az, hogy amit birtokolsz, az birtokba vesz, és ez a veszteség nem ért volna, ha már akkor tudom, hogy ez a sál nem jelent semmit.